Az emlékek illatkivonata, II. rész
Folytassuk a bukaresti Toskovat ház emlékkivonatainak elemzését! Ne feledjük, hogy emlékeink szépségben és borzalomban egyaránt bővelkednek! Ne féljünk egyik véglettől se! Ugorjunk hát fejest a kollektív tudat mély tengerébe és hagyjuk sodródni magunkat az emlékekkel!
Age of Innocence
„Ma visszaemlékeztem a biciklizésekre.
Gyerekeket láttam biciklizni a robogó autók között. Kipufogó füst száll a vattacukorra. Arra emlékeztet, hogy az ő korukban milyen is volt az édes íz. Eperlekvár és málnajoghurt. Annyira jó volt minden, de akkor még nem tudhattam. Aztán egy fémes csikorgás félbeszakította az egészet. A fiatalság hirtelen véget ért. Forró, szakadt gumi hagyott nyomot, amit mindenki láthatott. A benzin belobbant a hátsó ülésen. Oly gyors és féktelen voltam, hogy az autó már nem tudott kikerülni.
Most egy kórházi szoba az otthonom. Remélem, az élet még tartogat valami édeset számomra.”
Gyerekeket láttam biciklizni a robogó autók között. Kipufogó füst száll a vattacukorra. Arra emlékeztet, hogy az ő korukban milyen is volt az édes íz. Eperlekvár és málnajoghurt. Annyira jó volt minden, de akkor még nem tudhattam. Aztán egy fémes csikorgás félbeszakította az egészet. A fiatalság hirtelen véget ért. Forró, szakadt gumi hagyott nyomot, amit mindenki láthatott. A benzin belobbant a hátsó ülésen. Oly gyors és féktelen voltam, hogy az autó már nem tudott kikerülni.
Most egy kórházi szoba az otthonom. Remélem, az élet még tartogat valami édeset számomra.”
Ebben a parfümben is meghökkentő ellentétek feszülnek. A gyermekkort szimbolizáló fejillatok, mint a vattacukor, eper és rágógumi elemi erővel törnek ránk, majd a szív kíméletlenül körülöleli a fémes csikorgást jelentő benzinnel, radírral és bőrautóülés akkorddal, melyeket a rózsával tesz költőivé. A leszáradásban jelenik meg az összetört testtel óhajtott édesség vágya. A remény a felépülésre. Ezt a kényszernyugalmat a természetes ouddal való leszáradás eredményezi, melyet tovább fásít a haiti vetiver, spanyol boróka és cédrus.
Curtain Call
Talán az egyik legfilozofikusabb mondanivalóval bíró illat, mely az elengedés gyengédségét és a selyemfüggöny lágy libbenését idézi. A függöny, mint egy lágy anyag, mely elválasztja a jelent és a múltat. A szerelem, amit valaha öröknek éreztünk már a múlt, de bármikor elhúzhatjuk a függönyt.
A fejillatban felragyognak az emlékek által megszépített olyan gourmand akkordok, mint a málnás praliné, körte, bodza, porcukor és vérnarancs. A csillanás után mélyül a szív, és bizseregni kezd az a bizonyos selyemfüggöny, és szálaiból ujjongva kiszabadul a fehér rózsa, a narkotikus jázmin és magnólia. Ezt követően a függönyt lassacskán bezárulni érezzük, a színházi előadás a végéhez közelít, de a szereplők visszatapsot szeretnének. A leszáradásban az üres színpad illatát jelentő tonkabab stabilitása és a gurjunbalzsam dohányabszolútos egyvelege sajátos, fás és poros eleganciát kölcsönöz ennek a méltóságteljes finálénak.
„Ami van, folyton változó.
Ami nincs, folyton ugyanaz.
Ami nincs, folyton változó.
Ami van, folyton ugyanaz.”
Weöres Sándor: Ellentétek
Empty Wishes Well
Szakrális illat egy deszakralizált világban.
A bennünk élő gyermek őszintén hiszi, hogy a szökőkútba dobott pénzérmével valóra válhatnak a kívánságaink, ám amikor körbenézünk, súlyosan érint a kiábrándulás. „Apa azt mondta, hogy a szenteltvizes forrás penészes lett. A márvány megrepedt, és az ima olyanná vált, mint por a falakon.” (Toskovat)
A bennünk élő gyermek őszintén hiszi, hogy a szökőkútba dobott pénzérmével valóra válhatnak a kívánságaink, ám amikor körbenézünk, súlyosan érint a kiábrándulás. „Apa azt mondta, hogy a szenteltvizes forrás penészes lett. A márvány megrepedt, és az ima olyanná vált, mint por a falakon.” (Toskovat)
Az illat a rozsdás pénzérme akkordjával indít, mely mint az antik kultúrából ismeretes obolus, a halottak szemére helyezett érme, amit az Alvilág révészének, Kharónnak adnak fizetségül, végigkíséri az illatot. A szív tovább ereszkedik a transzcendens felé a mirhával, zsályával és poros márvány akkorddal. Majd egyre melankolikusabbá válik, mint egy hitében csalatkozott, kiábrándult ember. A parfüm alapján viszont mintha ténylegesen földet érnénk egy súlyos repülést követően. Erre szolgál a talaj akkord, a pacsuli és az amyris, mely mintha egy végtelen tekintet volna, mely öröktől fogva figyel.
Pining Dew 2
A szerelem fáj, sírás a vége és tengernyi alkohol.
Milyen illata van annak a szerelemnek, amely felemészti a szívünk, a lelkünk, az értelmünk és a testünk?
Nem, nem az, amikor a föld felett járunk, hanem az, amikor földre vág bennünket a kijózanító látomás. Nincs értelmük a dolgoknak, amelyeket gondolunk és cselekszünk. Idegenek vagyunk a saját testünkben.
Ezt mutatja meg a Pining Dew , azaz a szívet felemésztő harmat.
Milyen illata van annak a szerelemnek, amely felemészti a szívünk, a lelkünk, az értelmünk és a testünk?
Nem, nem az, amikor a föld felett járunk, hanem az, amikor földre vág bennünket a kijózanító látomás. Nincs értelmük a dolgoknak, amelyeket gondolunk és cselekszünk. Idegenek vagyunk a saját testünkben.
Ezt mutatja meg a Pining Dew , azaz a szívet felemésztő harmat.
A fejillat indítása kegyetlen erjesztett ananász, fekete- és rózsaborssal, mely hiperrealisztikusan leírja azt a szívbe markoló érzést, hogy nem kellünk. A szív egyetlen megoldást kínál: gint. Ezt a borókabogyós, égető nedűt, hogy mennél hamarabb érzéstelenítsen. De az alapillat továbbra is vigasztalan marad, hiszen a sós könnyek, a másnaposság, a tonkabab és jávai vetiver nem kínálnak kiutat, sem kitekintést, csupán leróttuk az áldozatot, hogy kicsit boldogok lehettünk annak előtte.
Inexcusable Evil
Ez az illat már élő legendává vált, hiszen egy kertelés nélküli, hiperrealisztikus, őszinte megborzongás a háború és pusztítás emléke előtt. A világ, amit ismertünk, darabjaira hullott. Tehetetlenül nézünk egy olyan apokalipszist, amelybe mint zsákmányállatok kerültünk bele.
Az illat egészét végigkíséri a fejillatból nyíló puskapor és ózon, majd a szívben mintha élő húsba vágna egy éles kés, és gázok robbannak ki, úgy tör elő a vér, a jód, a sebkötés akkord, a nagarmotha és copaiba olaj. Szinte tapintható a káosz, és az alap sem kínál megnyugvást, folytatódik az őrület. A széttört beton és a koszos eső akkordja ambivalens kettősséget képez a szakralitás felé irányuló tömjénnel és szantálfával. Az illat egésze felkavaró, szikrázó és megrázó. A káosz ősi brutalitása áttöri a modern életpárti szemléletet.
Silent at The Theme Park
„Ma visszaemlékeztem anyára és a pulóverére. Emlékszem, ahogy a kis szelet citromtortámat ettem életem első repülőútján. Elvittek a vidámparkba, amikor ötéves voltam, élveztem. Orgonák kopognak az ablaküvegnek, pont úgy, mint rég. A szobák olyan nagynak tűntek, az élet pedig vibrálóan színesnek. Az ágyneműk illata olyan nyugtató volt. Tavasz volt, a hotel kertjében pedig sorra nyíltak a szebbnél szebb virágok. Emlékszem, ahogy a játékaimmal játszom, bent… Véget nem érő volt, nem úgy, mint egy menet a ringlispílen. Emlékszem a kiáltásokra és az öleléseikre. Húsz év eltelt azóta, de én ugyanaz a gyerek vagyok.”
Toskovat
Mindennek ellenére az illat rendkívül felkavaró. A tökéletes boldogság és teljesség mellett már megjelenik a pusztulás csírája. Annak a tudatnak a felismerése, hogy az élet véges. Talán már a fej- és a szívillatban kezdődik a virágok törékeny, mennyei harmóniájának köszönhetően. Az alapillatban pedig beigazolódni látszik feltevésünk, miszerint e friss repülés csak a mélységes ladbánum és a lángoló gyász szimbólumaként ismert cédrus sötét birodalmába vezet.
Ezeket is add hozzá:
Nincs készleten
94.000 Ft