Az emlékek illatkivonata I.rész

Az orosz eredetű szó, a „toskovat” azt jelenti, nosztalgiában való megmerítkezés, sóvárgón elmerengés a múlt emlékezetén. Visszatekintés olyan korba, amelyben valaha éltünk, de már elmúltak azok az idők.

A Proust-effektus az a jelenség, amikor az emlékezés nem direkt, mechanikus folyamat, hanem egy önkéntelen cselekedet. Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című könyvének egy híres részletét citáljuk, melyben a Madeleine sütemény illata és íze idéz fel egy feledésbe merült gyermekkori emléket, amelyet Proust sokkal intenzívebben él át, mintha csupán egy képet nézegetett volna.

Noha szaglásunk szocializáció kérdése, bizonyos illatok eseményeket idézhetnek fel bennünk, sőt egyértelmű érzelmeket válthatnak ki belőlünk.

Különbséget teszünk implicit, preszemantikus és szemantikus szagemlékezet között.
Illatélményeink szempontjából a legfontosabb a preszemantikus emlékezet, mely az illathoz kapcsolódó helyre vagy tevékenységre emlékeztet vizuális rendszerünkön keresztül. (Filmszerűen látjuk magunk előtt a múltbéli szituációt.)

Az illat pontosabb meghatározásához verbális rendszerünkre is szükségünk van, mely nevekkel azonosítja az illatélményt és segít az élmény feldolgozásában.

Ezt a pszichés folyamatot tudatosítja munkáiban a fiatal bukaresti parfümőr, David-Lev Jipa-Slivinschi, a Toskovat parfümház megálmodója, aki Angliában végzett filmes tanulmányokat, mielőtt piacra dobta volna parfümjeit. Jelenleg nyolc illattal büszkélkedhet, a Cherry Garden üzleteiben mind elérhető. A parfüm extrait-k a gyermekkor ártatlanságától a szerelmi szenvedésen át a kifejezetten meghökkentő, sőt ijesztő témákig mutatnak meg egy, zenei fogalmakkal élve, gazdag illatoktávhangsort, melyek a közép-kelet-európai vasfüggöny mögötti jellegzetes időket idézik fel.

Vegyük is sorra e sóvárgó emlékezés illatait, melyeket a ház „emlékezeteknek” nevez!

„Ma semmire sem tudok visszaemlékezni. Tegnap éjfélkor szőlőt ettünk. Azt hiszem, egymásra találtunk, és testben-lélekben összefonódtunk. Újra fiatalnak érzem magam.”
Ez Toskovat oktávján talán a legkönnyedebb, egyszerűen édes illat, mely emlék nélküli derűs boldogságot idéz fel. A fejillatban kirobbanó szőlő, mangó, licsi és pezsgő enyhén szintetikus érzést kölcsönöz, mely eltávolodik a valóságos, retró emlékek világától, és inkább a jövő felé tekint. A Я (ejtsd: já) leszáradása és egész jelensége a következő versrészletet juttatja eszünkbe:

„Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te
röpke,
szánalommal tekints sziklákra,
rögökre:
mért vannak örökre,
mikor csak múlandó lelhet
örömökre?”
(Részlet, Weöres Sándor: Első szimfónia: A négy évszak)

Génération Godard

Talán ebben az illatban leginkább tetten érhető Slivinschi filmes szakmája. Jean-Luc Godard, a parfüm névadója a francia új hullám egyik legendás alakja, aki látszólag improvizatív, véletlenszerű filmkészítési stílusáról, valamint hajlíthatatlan politikai radikalizmusáról ismert. Ő tette sztárra Jean-Paul Belmondót a napról napra írt forgatókönyvvel forgatott Kifulladásig című filmmel.

A parfüm határozott pattogatott kukorica akkorddal indít. Méghozzá a fogaink közé ragadt popcornra asszociál, de a szívben ott érezhető a papírpohár, a kóla és a mozi cigarettafüsttel megtelt műbőrüléseinek akkordja. Toskovat: „Egy általam nagyra becsült személy azt mondta, hogy Karl Marx és a Coca Cola gyermekeinek egyike vagyok. Nem vagyok biztos abban, ezt hogy értette, de soha nem akarom elfelejteni a szavait.”
Valójában a nyugati új hullám és az arról példát vevő, mégis önmaga történetmesélését megtartó keleti új hullám gyermeke ő. Parfümjét ugyanaz jellemzi, mint ezen európai új hullámok rendezőit egységesen: merész vágások, újszerű beállítások, sajátos zenehasználat.