Olfaktorikus zarándoklat Adi ale Van: Gethsemane parfümjével - "mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére"
„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.” (Korinthusbeliekhez írt II. levél 2. fejezet 14-17.)
Az Adi ale Van ház 55 példányban limitált frissen kiadott Getshsemane parfümje egyértelműen egy olfaktorikus zarándoklatra hívja lelkünket. Ez az illat egy plasztikus térbe és időbe repít, melyben rádöbbenhetünk, hogy az idő oly örök és állandó mint a bizánci katedrálisok időtlenséget jelképező arany mozaik hátterén az utolsó vacsora, hiszen ezen liturgikus események öröktől fogva zajlanak az örökkévalóságig. A változók csupán mi vagyunk, akik apró lélegzetvételnyit csipegethetünk ezen emlékekből.
Adi ale Van által „sorselixírnek” nevezett alkotás, David-Lev Jipa-Slivinschi (Toskovat) remekműve, mely szimbolikus összetevők felhasználásával a nagypéntek titkozatos lehelletét hordozza, mely magába rejti az áldozatvállalást és a feltámadás misztériumát. Azt a közeget, annak levegőjét melyet Krisztus és a Tanítványok érezhettek abban az időben.
Krisztus kedvenc helyén a Gecsemáné-kertben (Gethsemane) járunk, de miért épp ez volt a kedvenc helye a töprengésekre és imádságokra, érdekes teóriákat eszelhetünk ki. A Gecsemáné- kert az Olajfák hegyének lábánál terül el, nem messze tőle egy major, ahol a fák termését dolgozták fel, hogy olajjá préseljék.
Vizsgáljuk hát meg a Gethsemane parfümben fellelhető jelképes alkotóelemeket, melyek ezt a távoli térbeli illatélményt adják!
OLIVAOLAJ AKKORD
Az olajfát az antik legendák szerint Pallasz Athéné teremtette, megajándékozva ezzel az emberiséget. A Római Birodalomban három, nagytiszteletnek örvendő szent fát és növényt tartottak számon, a fügefát, az olajfát, és a szőlőt. Egy másik értelmezés szerint a föld három nélkülözhetetlen ajándéka az emberek számára, e három szent növényből származik. Az olajbogyóból készült szent olaj, nem csupán étkezési és testápolási célokat szolgál, hanem a királyok fejét is ezzel kenték fel rituálisan. Gondoljunk csak arra, hogy Krisztus maga is királyi személy, aki azt mondja Poncius Pilatusnak „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” ( János evangéliuma 18,36.)
Az olajfa a halhatatlanság, az örökélet szimbólumaként jelenik meg mind az antik, mind a keresztény terminológiában.
Miért?
Mert egy olajfa többszáz évig él és termést is hoz. A 200 éves példányok is még képesek új hajtásokat nevelni. A Gecsemáné-kert olajfái akár még láthatták is Krisztust vérrel verejtékezni, sem villámcsapás, sem a fa kivágása sem tudja elpusztítani a fát, hiszen újrasarjad. Az újjászületés és az új kezdet jelképe is, gondoljunk az Ószövetségben Noé galambjára, mely olajággal a csőrében tért vissza jelezvén, hogy a vízözönnek vége, Isten és ember megbékélhet újra. Az ókori görög olimpiai játékokon a győztesek fejére olajágból hajlított koszorút tettek, az örök győzelem jelképeként.
Az olajfa kertjének illata mélyen gyökerezik kultúránkban és a kollektív tudatalattinkban is. Érdekes összevetni a három szent növény sorsát (búza, szőlő, olivabogyó) a táplálékká válás szimbolikus folyamatát figyelembevéve, hiszen mindegyik esetben a termés testét megtörik, majd feldolgozzák és ezáltal hozunk létre egy magasztosabb, új anyagot, mely minden élő számára elérhetővé válik!
Következő összetevőnk a bazsalikom, melyet afrodiziákumként és az élettani hatásokat javító fűszerként tart számon az antik kultúra, hiszen íze nem csak az ételeinket varázsolja el, illata mélyen a lelkünkbe hatol.
BAZSALIKOM
Őshazája India, innen terjedt el világszerte, mint kerti növény, a hindu templomokban a mai napig szent fűszerként tisztelik, Egyiptomban fontos szerepe volt a halottkultuszban, a feltárt sírkamrákban, 5000 éves bazsalikom-koszorúkat is találtak. Görögországban mind a mai napig közkedvelt temetői növény. A bazsalikom neve a görög baszileusz (Βασιλεύς) szóból eredeztethető, melynek jelentése király. A hagyomány szerint azért, mert az ókori királyavatáshoz használt olajkeverék részét képezte. Királyi növényként tartották számon Európa-szerte is, a középkori latin nyelvű füveskönyvekben a gyógyhatású növények között szerepel basilicumként.
Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, ami számos illóolajat, cseranyagokat, szaponint és sok C-vitamint is tartalmaz. A Gethsemane elixirjében a bazsalikom varázslatos aromája a korabeli környezetet megidéző összetevőként van jelen.
Világszerte a legendák övezte növények közé tartozik, a távol-keleti konyha ma is szent bazsalikomként tartja számon különböző, ott termett típusait.
BABÉR
Az örök dicsőség és érdem szimbóluma. Gondoljunk csak az antik kultúrából ismert Apollónra, aki az éteri zene, a költészet és a Nap ragyogó istene. Papjai babérkoszorút hordtak, hogy apollóni álmot láthassanak. Az Apollón által üldözött gyönyörű Daphné nevű nimfát Zeusz babérfává változtatta, hogy megmentse őt felhevült istentársától. A babér jelenléte előrevetítheti Krisztus győzelmét a halál felett. „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” azaz Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol. Ez a keresztény trikolon röpima, amely az 1925-ben bevezetett Krisztus király ünnepén mindig elhangzik. De katolikus miséken is hallhatjuk, mint győzelmi himnuszt, hogy a híveket emlékeztesse: Krisztus királysága a leghatalmasabb és akkor is eljön, ha az emberek hatalma, az elnyomás és a szenvedés legyőzhetetlennek tűnik.
A babért a görögök bálványfaként tisztelték mely az Apolló kultusz idején vált jelentőssé így a dicsőség és a hatalom jelképe vált. Ünnepek alkalmával az istenek szobrait és az ősök képeit babérágakkal ékesítették. Apolló papjai is babérkoszorút viseltek, de a költők is babérral koszorúzták magukat. Miáltal Apolló nyilai elűzték a ragályt, így elterjedt, hogy a babér védelmet nyújt a ragály ellen, és megvéd a gonosztól, egyben a bűnbocsánat jelképe lett. Áldozati szertartások során babérleveleket égettek és úgy tartották, ez igazmondásra ösztönöz, és a jóslást is megkönnyíti. Nem véletlen, hogy a delphoi jósdában is égették, rágták a leveleket, a sikeres jóslás érdekében. Rómában babérkoszorú övezte a költők, ünnepelt szónokok, hadvezérek fejét, azóta él a mondás, hogy: valaki babérokra vágyik. A babérlevél illata jól harmonizál a sáfrány, a kakukkfű, a zeller, a bazsalikom aroma anyagaival.
NÁRDUSOLAJ
Mária is ezzel az olajjal mosta meg Jézus lábát és Jézus testének balzsamozása során is ezt az olajat használták. Használatát az egészség és a szépség megőrzésére is gyakran bevetették a régebbi korokban. Ez a gyógynövény, vagyis a nárdus – latin neve Nardostachys jatamansi – a Himalájában őshonos. Nemcsak álmatlanság kezelésére alkalmazták, hanem a stressz oldására is, hiszen a nárdusolaj nyugtató hatással rendelkezik. Más illóolajjal keverve még erőteljesebb és kifejezettebb a hatása. Lehet hozzá keverni pacsulit vagy szantálfát, és biztosak lehetünk abban, hogy néhány perc múlva már sokkal nyugodtabbak leszünk.
A gyógynövényt évszázadok óta alkalmazza az ajurvédikus gyógyászat. Az olaj zöldes színű és meglehetősen drága. Előszeretettel alkalmazzák parfümök összetevőjeként. Talán a roppant egyedi, szinte meghatározhatatlanul túlvilági fűszeres virágillata miatt kedvelik annyira és használják a parfümgyártásban.
ELEMI GYANTA
Egy Fülöp-szigeteken őshonos, 30 méter magasra is megnövő fa (Canarium luzonicum) kérge alól mézként kifolyó oleogyanta, melynek vízgőz-desztillációval nyert olajának nyitóillata tűszerűen citrusos, mögötte friss, gyümölcsösen virágos tömjén aromák érezhetők. Az elemi olaj kedélyjavító illata mellett kiváló bőrregeneráló hatású, évezredek óta a tradicionális füstölők fontos alkotórésze. Arab nevének jelentése nem véletlenül „miként fent, úgy lent”, utalva érzelmeinkre gyakorolt hatására és a spiritualitásban betöltött szerepére. (Kovács László Zoltán: Illatos víziók a cseresznyéskertből c. könyv részlet)
CÉDRUS
Tűlevelű fafajta, az aromatizálás és a parfümkésztés egyik legelső természetes alapanyaga, kulturálisan a menny, a föld és az alvilág fontos szimbóluma volt, és illata szorosan kapcsolódik mindenhez, ami szent és isteni volt. Botanikailag számos fafajtája ismert, így a libanoni, az atlasz- és a himalájai cédrus, de számos hamisciprus olaját is széleskörben felhasználják az illatszeriparban, melyek közül az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) a legelterjedtebb, az illatszerekben rögzítőként és alapkomponensént alkalmazzák, a labdanummal tökéletesen beolvad a fás és virágos illatok bázisába. Ráadásul viszonylag olcsó alapanyag és szinte sohasem hamisítják. (Kovács László Zoltán: Illatos víziók a cseresznyéskertből c. könyv részlet)
SÓ
„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek.” (Máté evangéliuma 5,13)
Ízletes akkord, amely érdekessé tehet egy tengeri, fás vagy - ami még izgalmasabb - gourmand kompozíciót. Az Ószövetség többször is megmutatkozik, leginkább a Genesis könyveiben, amelyben Lot felesége (aki úgy tűnik, hogy nem rendelkezik saját nevével) a só pillérévé vált, miután nem engedelmeskedett Isten parancsolatainak.
Egyiptomi rituálékban sót égettek parázsló szénen egy tűztálban. Ez azért történt, hogy a gonosz szellemek ne kerüljenek az utazók útjába. Gyakran használják más kultúrákban a sót tisztítási varázslatokban. Az emberi vér is sós, gondoljunk csak a Gecsemáné-kertben vérrel verejtékező Krisztusra! A parfümökben megtalálható fémes jegyekkel elegyedve a só, azonnal a vérre enged következtetni, vagyis Krisztus vérrel való verítékezésére az olajfák hegyén.
„Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek” (Lukács evangéliuma 22,44)
FÉMES JEGYEK:
OLIBANUM/TÖMJÉN
A tömjént nem véletlenül tartjuk az istenek leheletének, hiszen a civilizáció kezdetétől fogva úgy vélték, hogy az egyetlen dolog, amely átlépheti a menny és a föld közötti fizikai akadályt, az a tömjén füstje. A tömjén azonban nemcsak az imádságokban, hanem az illatszerekben is az elsők között felhasznált anyagnak számít. Valójában a parfüm elnevezését is a tömjén ihlette, a latin „per fumum”-ról kapta a nevét, ami azt jelenti, hogy „keresztül” vagy „füst által”. Az emberek úgy hitték, imáik és kéréseik csak úgy juthatnak el isteneikhez, ha égő aromák varázslatos füstjével édesítették meg őket.
A balzsamfafélék családjának Boswellia nevén elhíresült rendes nemzetségébe több tucat nem csupán illatukban, de származásilag, botanikailag is jelentősen eltérő fa tartozik. Az ománi tömjén a bibliai gyantákat adó illatos fák leghíresebbike, a tömjének királynője, ami intenzív balzsamos, könnyed citrusos illatot áraszt, és a szakértők a világ legjobb tömjénének tartják.
Az eritreai és szomáliai tömjénnek könnyedebb, enyhén édeskés, kevésbé citrusos, fanyar, fűszeres illata van. Az indiai tömjén illata kissé nehezebb, mélyebb és testesebb, kifejezetten fűszeres a többihez képest. A szomáliai rágótömjénnek rendkívül könnyed és friss illata van.
A fekete tömjént fűszeresen édeskés földessége különbözteti meg a többi fajtától. A tömjénfák 10-12 éves koruktól „csapolhatók”, a törzs és a fő ágak kérgén ejtett bemetszéseken kicsorduló friss és fehér színű mézga kellemes virágillatú.
Nem véletlen, hogy az Újszövetség szerint az újszülött Jézus előtt hódoló három napkeleti bölcs ajándékainak egyike – az arany és a mirha mellett – a tömjén volt, hiszen akkoriban az egyik legértékesebb füstölőanyagnak számított. A tömjén évezredek óta a vallás szolgálatában áll, az istenekhez szóló imádságot, a szentséget szimbolizálja, összeköttetés a föld és az ég között, az emberek és az istenek közötti olfaktorikus jelbeszéd fontos eszköze mind a mai napig. (Kovács László Zoltán: Illatos víziók a cseresznyéskertből c. könyv részlet)
Fontos tudnunk, hogy egy nagyon egyedi művészi alkotással van dolgunk. Nem megszokott, formabontó és drámai kettősséget rejt magába, mely a kompasszióra, a legmélyebb együttérzésre van hivatott megtanítani bennünket. Egyszerre hozza közel Krisztus rettegését majd kínszenvedésének elfogadását és gondtalan napjait, mikor elmélkedve sétálgatott az olajfák kertjében.
