Leírás és Paraméterek
Francesca Bianchi: – Kreatív utamat mindig is az „érzelemgenerátor” koncepciója vezérelte, amely illatokat készít bizonyos érzések felkeltésére.
Ennél az illatnál a klasszikus fougère szerkezettel kezdtem – zöld, aromás és fás –, majd megbolondítottam egy váratlan trópusi csavarral, a lédús mangóval. Az eredmény egy olyan illat, amely egyensúlyba hoz és megnyugtat, ismerős játékos fényességet, örömet és meglepetést keltve.
Ennek a parfümnek a megalkotása során mélyebben beleástam magam az illatokon keresztüli érzelmi reakciók mechanizmusaiba.
Dekódolhatók és reprodukálhatók az érzelmek?
Ennek a kísérletnek az volt a célja, hogy megírja az érzelmek kódját, finomhangolva minden jegyet, mint egy motoron dolgozó szerelő, hogy nosztalgiát, szenvedélyt vagy megnyugtató melegséget keltsen.
Az egzotikus gyümölcsös akkord felfrissíti a hagyományos fougère alapot, így az illat felismerhető és izgalmasan újszerű.
Anélkül, hogy ínyenccé válna, ínycsiklandó, kényeztető, mégis élénkítő, éles kontraszttal a földelő fás jegyek és az élénk gyümölcsösség között.
Utolsó kihívásként kerültem az íriszszerű akkordokat és minimalizáltam az állatias jegyeket, csupán csipetnyi tiszta pézsmát választottam, hogy megőrizzem az illat tisztaságát és fényességét.
Youtube videók
Vélemények
Első kifújás után minden kérdésünkre egy válasz kiabál vissza: ANANÁSZ!!!
Frissen turmixolt, kockázott, szeletelt vagy épp gömbökre vágott formájában, teljesen mindegy, de csukott szemünk előtt is a trópusi gyümölcs fog lebegni. Friss, vibráló, könnyedén pezseg benne a gyümölcsösség. Súlytalanságot és vidámságot kölcsönöz viselőjének. Határozott lendülettel berobbanó színpompás frissesség cunami. Teljesen nemtelen kompozíció. Ha új nevet kellene adni a parfümnek, akkor elbírná a The Definition of Exotic-ot is akár.
Érdemes kitérni a főkolomposokra, akik nélkül nem lenne az illat az ami, az észterekre. Nem mások ők, mint olyan kis szerves vegyületek amelyek sav és alkohol násztáncának szerelem gyermekei. Fontosságuk elhanyagolhatatlan tényező, hiszen sok természetes illat és aroma forrásai. Az ananász rakoncátlan fő generátora az etil-butanoát és hű szolgája a metil-hexanoát. Míg előbbi az édességért, az enyhén citrusos nyálcsorgatást kiváltó reakcióért felelős. addig utóbbi kuzinja a frisseb, fás, zöldes és kissé savanykás hangulatot idéz meg, csak, hogy még több nyálat termeljünk.
Francesca, a trópusi koktél szerű nedűt borssal hinti meg, így olyanná válik, mintha szívószál helyett egy éles pengével kavarná fel a gyümölcs áradatot. Kapunk egy élességet, egy enyhe szúrást, felületi karcolást, amitől észhez térünk mielőtt azt gondolnánk nincs itt semmi különleges. De van, hogyne lenne. Bolondozik velünk az olasz dáma. Ahogy telnek a percek a citrusos savasság alább is hagy és az etil-butanoát hatalomra kerül. Úgy teríti el bőrünkön magát némán az édesség – miközben mi minden más apróságra próbáltunk fókuszálni – hogy arra ocsúdunk már nyakig úszunk benne.
Nagyságrendileg ugyanekkor, felfújás után két-három fertályórával kibontakoznak a fás jegyek. A lédús frissesség kiszáradásba kezd, és a száradás támpillérei árnyékot vetnek a forró trópusi napsütésre, nem kell hát elolvadnunk. Első beköszönő szárítónk a levendula, aminek a fás szárára jellemző megnyugtató mélységbe hajlása fog minket vissza a totális égi gyümölccsé manifesztálódástól. Aztán a cédrus és a szantálfa évgyűrűi tekerednek bokáink köré, hogy a földön tartsanak. A vetiver az illatba egy cseppnyi eleganciát csempész az enyhén füstös, bőrös balzsamosságával. Végül, de nem utolsó sorban a tölgymoha zuzmó, az érzéki vintage nagypapa az, aki leüti az utolsó cöveket is a földbe, hogy egészen biztosan ne röppenjünk fel a trópusi gyümölcs fellegekbe, mint Pimpike, a boldogság kék madara.
A színes tarka-barka vidámság lenge felszállópályájáról elszökkenve megéljük a vidám és gyümölcsteli magasságokat, hogy a megelégedettség mámoros érzelem zuhatagának kódját megfejtve érkezhessünk vissza egy sokkal szebb kiinduló pontra, ahol hátradőlve fültől fülig érő mosollyal csobbanjunk bele boldogságunk édes koktéljába. Nyugtázva azt, hogy az élet szép. Hogy Victor Hugot idézzük: „A vidámság az a napsugár, amely eloszlatja a lélek sötét árnyait.”