Magyar parfümtörténet a rendszerváltás előtt (az 50-es évektől 1989-ig)
Szüleink és nagyszüleink miben mentek az első randira, miben hódította meg anno nagypapa a nagymamát? Illattörténeti érdekességek a közelmúltból.
Az 50-es évek elejére államosították az üzemeket és a kereskedelmet is. Így az alapanyag- és késztermékgyártást is. Ez vonatkozott a szépségápolási termékekre, a kölnikre is. Ez volt a termék akkor használt általános neve, és megkülönböztették parfümre, kölnire és kölni vízre. Miután erős ideológiai irányítás alatt állt minden, a luxustermékek visszaszorultak. A parfümök esetében viszont érdekes módon nem voltak olyan szigorúak, részben a háború előtti viszonylag fejlett parfümipar és -import miatt, de ami fontosabb, a Szovjetunió hatására. Oroszországban a forradalom előtt francia parfümőrök sokasága dolgozott, főleg a cári családnak és környezetének. A parfümhasználat annyira beivódott a társadalomba, hogy nem számolták fel. Ennek köszönhető a „híres” Krasznaja Moszkva is, mely alapja még egy cárnőnek alkotott illat. A szovjet parfümöket exportálták is, így megvolt az ideológiai alapja további a gyártásnak. A híres szovjet illat hozzánk is eljutott, bár az akkori sajtó a használatát 50%-os alkoholos hígítással ajánlotta.
A szépségipar a könnyűipar alá tartozott, és a kisebb államosított cégeket összevonták néhány nagy vegyipari vállalattá, 1951-ben alakult a Vénus nevű vállalat. A korábbi recepteket használták persze, az import alapanyagok, melyek főleg Franciaországból érkeztek, már nem álltak rendelkezésre, így csak lebutítva készülhettek a hazai, rosszabb minőségű összetevőkből. Fejlesztés nem volt. A régebbi neveket lecserélték a kornak megfelelőre, kevésbé kapitalistára, főleg virágnevekre.
A tervgazdálkodás korában előre meghatározott mennyiségeket gyártottak. A kereslet mindig nagyobb volt, mint a kínálat. Nyugati áru nem volt kapható. Ez a vegetálás kora. Az általános enyhülés mellett 1963-ban alakult a Háztartásvegyipari Vállat (KHV), illetve később a Caola és néhány kisebb termelőszövetkezet kezdett parfümöt gyártani.
Ekkor már kezdett a nyugati áru is megjelenni, először főleg árucsere formájában, vagyis magyar könnyűipari termékeket, ingeket, ruhákat cseréltek parfümre. Az egyik első ilyen márkaként a Givenchy vált elérhetővé, így már megvolt az összehasonlítási lehetőség. Elkezdtek a férfiaknak is parfümöt készíteni. A minőségi alapanyag még mindig hiányzott, így igazából csak a népszerű nyugati illatok másolásáról lehetett szó.
Ebben az időszakban kezdett az általános higiénia is fejlődni, kampányt indítottak a rendszeres heti hajmosás népszerűsítésére. A többi tisztasági szernél is nőtt a választék, a kor embere több mint 25 féle szappan közül választhatott. Megjelentek az úgynevezett „dolláros” boltok, ahol valutáért lehetett nyugati cikkeket vásárolni, csokikat, italokat, farmernadrágot. Magyar parfümből ekkor már 40-50 féle volt kapható. Az összehasonlító tesztek azonban nem voltak túl elnézőek a magyar termékekkel. Kevés kapta meg a kiváló vagy jó minősítést. Persze másképp kell elképzelni egy akkori tesztet. Az árakban pedig igazi szakadék volt. Összehasonlításképpen 1970-ben egy 50 ml-es Givenchy parfüm 224 Ft, egy Dior 334 Ft, a Caola 22 Ft, a Kék Nárcisz15 Ft volt. A locsolókölnikért deciliterenként 3 forintot kértek. Ekkor a KSH adatai szerint a bruttó átlagkereset 2222 Ft volt.
A 80-as években fokozatosan kinyíltak a piacok, egyre nagyobb lett a választék. Ekkor jött el a FA szappan és az intenzív „parfümdezodorok” időszaka. A magyar termékek kezdtek eltűnni a polcokról, majd meg is szűnt a gyártásuk. Ma már csak néhány fanatikus gyűjtő keresi a bolhapiacokon ezeket a régi illatokat. Illataink közül, ha nosztalgiázni szeretnétek, a Philly & Philltől ajánljuk a Boudoir Belle-t, egy igazi púderes illatot.
)