A hajdani kalózok illatöröksége egy ősi világból II.
Az Acqua di Sardegna ház új niche kollekciója ismételten olfaktorikus emlékekkel rukkolt elő. A különbség az ezt megelőző Sandalia kollekciótól, hogy a Shardana kollekció darabjai nem legendákra, hanem történelmi eseményekre és az ősi mitológikus hagyományokra alapozzák illataik vonatkozásait. Teszik mindezt a Kr. e. 2000-es években élt serden kalóz népesség szemszögéből, illetve a Krisztus előtti kétezres évek e területen élő népek hagyományait, szokásait és gazdasági ténykedéseit figyelembe véve. A következő bejegyzésben folytatjuk a parfümház új illatain való elmélkedésünket. Az első rész ide kattintva olvasható.
Sirai - E parfümöt az egyiptomi sólyomistenség ihlette, aki nagy hatást gyakorolt a serden népre, hiszen hosszú tengeri útjaik során ki voltak téve az ég és a harc istenének. A nép legendája szerint napi 12 órát utazott vigyázva őket expedícióik során. Tiszteletük és szeretetük jelképéül kisebb templomokat és szentélyeket állítottak Hórusznak, az egyik leghíresebb ilyen a nuraghe kultúrából ismert Siraiban található. Ez a szentély egy igazi tekintélyt parancsoló kővár, mely az akkor élt szicíliai civilizáció fejlettségét és nagyságát hirdeti. Az illatból viszont egyértelműen Hórusz istenség légies tisztasága és aranyfényű ragyogása világlik ki, mely mintha a rózsaesszencia és a bergamott erejével nyargalna végig az égbolton. A szívben felburjánzó ibolya, jázmin és gyöngyvirág felszabadítóan kék és határokat nem ismerő magaslatokba emelkedik, ahonnan mint Hórusz szeme mindent belát. Majd végül ahogy a nap is leszáll a horizont alá, úgy a parfüm is az alap felé tart, a mélységbe, ahol az ámbra, a pacsuli és a pézsma éjszakai birodalmába kerül.
“Íme repülök, mint a madár, majd lassan a földre ereszkedem. Kitartóan követem korábbi tetteim nyomát, mert a tegnap szülte gyermek vagyok. Keletkezésem őrei az Akeru-istenek.” Részlet az Egyiptomi halottaskönyből, A Lélek kilépése a nappali fényre.
Aketathon - az élet öröme - Ihletője a rendhagyó, eretnek Ahnaten/Ehnaton/Ekhnaten fáraó. Felesége a szépséges mellszobráról híres Nefretiti/Nefertete/Nefertari. Ehnaton nem csupán a több száz éves esztétikai hagyományokat fordította fenekestül fel, hanem az egész vallásszervezetet, vele együtt az Egyiptomi Birodalom gazdaságát is. A hagyományos panteisztikus többistenhitről egyik pillanatról a másikra átállította birodalmát monoteisztikusra. Egyedüli istenként kellett tisztelni Athont, a napistent. Ekhnaton saját magát is e napistentől származtatta. Eme változás nem kis ellenszenvet szült Egyiptomban, és minekutána Ekhnaton meghalt, az arisztokrácia, beleértve a volt főpapokat is, azonnal visszaállították a hagyományos rendet. Ekhnaton alapította a különleges elhelyezkedésű várost, El-Amarnát, mely mintha két domb közé zárná a lemenő napot.
Az Akhetaton parfümből mintha Athon, a napisten ragyogó, fűszeres és aranyfényű életöröme ragyogna elő. A nyitás ropogós koriandermagokkal és a sivatag porózusságát idéző kerti nőszirommal indít, mely kombót a mahonial molekula lágyítja virágosan. A borostyánszín fényességet a szív hevíti gyengéd karamellel, ámbrafával és indonéziai pacsulival. Ez a fényes naptánc az alapban sem csitul, hanem inkább felmagasztosul a madagaszkári vanília és a benzoin csodás párosával, melybe betársul a harmadik dimenziót képező pézsma, mely igazán plasztikussá teszi ezt a szakrális napillatot.
Qadèsh - A mai Szíria területén található ősi város, ahol a serden seregek győzedelmeskedtek az egyiptomiak felett. Ez a konfliktus volt az első, mely elejétől a végéig pontosan volt dokumentálva.
Ezen kívül Qadèsh egy matriarchális istennő nevét is jelenti, ami egyértelműen tetten érhető az illat különös, eksztatikus vibrálásában. Személyét Szíriából, a sémi vallásból vette át az egyiptomi panteón, és később Hathorhoz, a tehénszarvú anyaistennőjéhez hasonlatossá formálta képét. De Qadèsh nem ilyen szelíd anyaistennőként kezdte szíriai pályafutását, hanem leggyakrabban egy hím oroszlánon álló, meztelen nőként ábrázolták, akinek a feje a teliholdat, később a napot tartotta a hatalmat jelképező, fejét övező bikaszarvakkal. Bal kezében lándzsát, papiruszt vagy kígyót, jobb kezében lótuszokat tart. Szerepe és mivolta nem teljesen tisztázott, de mindenképpen egy szabad nőről van szó, akinek neve héber fordítás szerint “Szent Nőt” jelent.
Qadèsh eksztatikus ragyogásához a szerecsendió szokatlan rezgést kölcsönöz a frissessége mellé. A szívillat megállíthatatlanul édesedik, de soha nem adja át magát igazán a beteljesedésnek. Édességét az oud és a pacsuli megnehezíti és megkomolyítja, sőt felmagasztalja. Ezt a fajta szakralitást a teljes leszáradásban is megőrzi a parfüm, hiszen az ámbra, vetiver és tölgymoha elegye egy érzéki, világos, füstös, sáfrányos keverékké áll össze.
