Leírás és Paraméterek
Valósághű. erős, metszően nyers, a természetes indonéz pacsuli földes illatát tökéletesen reprodukáló elixír, kizárólag pacsulirajongóknak! Szinte beleremeg az ember, ahogy ebbe a fás-földes, szinte ódon illatprofilba belevegyül a labdanum és a guaiac fa gyantás aromája, vaníliás, ámbrás alapban rögzítve a kompozíciót. Az ámbrás jelleg kiemelése érdekében érdemes az Ambreide-del rétegezni, de a Rose-zal társíthatunk hozzá fiatalos, könnyed rózsaaromát is, nem is beszélve a Nuit Pudrée íriszes árnyalatairól.
Magasztos élmény mindazok számára, akik átadják magukat érzékszerveik öntudatlanságának. Ez az a pillanat, amikor úgy döntünk, hogy mindent elfeledünk, és megnyílunk a készülődő szépség előtt. A Supreme Patchouly mindazoknak kiváló választás, akik szeretik a kontrasztokat, mert titkokkal teli, mint egy nyers gyémánt, miközben szexi, mint egy vintage bíborvörös illatjegy. Egy felejthetetlen szerelem emléke.
Vélemények
Írja meg véleményét!
2025. 09. 03.
Ahogy lehunyom a szemem, egy ismeretlen világ képei sejlenek fel előttem. Valami régi, valami mély, amihez sosem tartoztam, mégis olyan, mintha mindig is az enyém lett volna. Fák, hatalmas, méltóságteljes ágai nyújtóznak az ég felé, vastag törzseik évszázadokat őriznek. A levegő földes, balzsamos illata körbeölel, és a távoli hegyek lágy körvonalai biztonságot árasztanak. Valami otthonos ebben a tájban, egy ismerős dallam csendül fel bennem, de nem tudom, honnan jön.
Mégis ott van az a furcsa érzés, hogy nem lehet az enyém ez az emlék. Nem élhettem akkor, nem tapasztalhattam meg ezeket a pillanatokat, de valami mély, magával ragadó melegséggel tölt el. Képzelet? Vagy egy elfeledett múlt, amely valahogy mégis belém ivódott?
Lassan lépdelek az ösvényen, keserú narancs illata terjeng, lábaimat pacsuli cserjék simogatják. Az ég alja vérvörös, mintha a naplemente is emlékezne valami régmúltra, amit már elfeledtünk. A szél súg nekem valamit, régi titkokat, amelyek szavak nélküli üzenetek. És ahogy egyre mélyebbre haladok az erdőben, egy különös nyugalom száll rám, mintha mindig is erre vágytam volna. Olyan ez, mint hazatérni valahová, ahol még sosem jártam.
De ott van a kettősség. Egy részem tiltakozik, tudom, hogy ez nem lehet valóság. Mégis, a szívem mélyén érzem, hogy valami mély igazság rejtőzik itt. Mintha az idő egy röpke pillanatra megállna, és egy másik életből, egy másik világból idézne vissza egy darabot, amit soha nem éltem át, de mindig is vágytam rá. Ez az emlék a legkellemesebb, legfinomabb, amit valaha is őriztem, még ha nem is az enyém.
Ahogy a látomás lassan elhalványul, visszatérek a jelenbe, és egy furcsa hiányérzet marad bennem. Egy olyan valóság emléke, ami talán sosem volt, mégis minden ízében valósnak tűnt. Egy elveszett álom, ami már örökre velem marad.
Halandó, ha magadra fújod ezt az illatot készülj fel te is, mert utazni fogsz. Nem fogod tudni hová, de egyben biztos leszel, már jártál ott és hiányzott…
Az illat…
Az indonéz pacsuli fűszeres, földes árnyalatai már az első pillanattól magukkal rántanak egy titokzatos, árnyékos erdőbe, ahol minden lélegzetvétel mély és eredendően titokzatos. A hangulat nem baljós, hanem melengető, kellemes. Ott akarok lenni. Ez a parfüm nem egyszerűen egy illat – inkább egy elixír, amely a sötét csábítást és a rejtett vágyakat öleli magába. Az ámbra és a keleties jegyek lágyítják ugyan a pacsuli vad szívét, de nem tompítják annak mélyről jövő erejét. Afrodiziákum, amely nemcsak másokat, de önmagunkat is elbűvöl. Ez a parfüm nem való a könnyű illatok kedvelőinek, még a kellemessége ellenére sem. Az erőteljes, határozott karakterek fogják otthonosan érezni magukat benne. Fás, földes, balzsamos illat, mely vaníliában és ámbrában teljesedik ki. Klasszikussága folyton azt súgja már ismerjük egymást, találkoztunk már…pedig elképzelés sincs hol. Egy igazi varázslatot zárt be a 90-es években alapított Blancheide a szelencébe. A római származású Pierre Stephane Rubis tapasztalata és szenvedélye szülte a Supreme Patchouly-t. Alkotásai a finom alapanyagok és az érzéki keverés iránti elkötelezettségével tűnnek ki, ahol az illatok gyakran provokatívak, de mindig kifinomultak. Pont mint ez is.
Az illat uniszex, de megmagyarázhatatlan kellemessége miatt inkább az intenzív, egzotikus, mégis elegáns illatokat kereső nők körében lesz sikeresebb. Rajtuk mindenképpen atombomba. Férfiakon leginkább akkor fog jól állni, ha éppen ahhoz van kedvük, hogy nagyon kedves, kellemes társaságot szeretnének nyújtani egy atyai ölelés kíséretében. Hűvösebb időkben jobban működik. Felfújása kizárólag pacsuli kedvelőknek ajánlott. Nekik viszont eléggé határozottan, mert bizony a legjobbak egyike…
Mégis ott van az a furcsa érzés, hogy nem lehet az enyém ez az emlék. Nem élhettem akkor, nem tapasztalhattam meg ezeket a pillanatokat, de valami mély, magával ragadó melegséggel tölt el. Képzelet? Vagy egy elfeledett múlt, amely valahogy mégis belém ivódott?
Lassan lépdelek az ösvényen, keserú narancs illata terjeng, lábaimat pacsuli cserjék simogatják. Az ég alja vérvörös, mintha a naplemente is emlékezne valami régmúltra, amit már elfeledtünk. A szél súg nekem valamit, régi titkokat, amelyek szavak nélküli üzenetek. És ahogy egyre mélyebbre haladok az erdőben, egy különös nyugalom száll rám, mintha mindig is erre vágytam volna. Olyan ez, mint hazatérni valahová, ahol még sosem jártam.
De ott van a kettősség. Egy részem tiltakozik, tudom, hogy ez nem lehet valóság. Mégis, a szívem mélyén érzem, hogy valami mély igazság rejtőzik itt. Mintha az idő egy röpke pillanatra megállna, és egy másik életből, egy másik világból idézne vissza egy darabot, amit soha nem éltem át, de mindig is vágytam rá. Ez az emlék a legkellemesebb, legfinomabb, amit valaha is őriztem, még ha nem is az enyém.
Ahogy a látomás lassan elhalványul, visszatérek a jelenbe, és egy furcsa hiányérzet marad bennem. Egy olyan valóság emléke, ami talán sosem volt, mégis minden ízében valósnak tűnt. Egy elveszett álom, ami már örökre velem marad.
Halandó, ha magadra fújod ezt az illatot készülj fel te is, mert utazni fogsz. Nem fogod tudni hová, de egyben biztos leszel, már jártál ott és hiányzott…
Az illat…
Az indonéz pacsuli fűszeres, földes árnyalatai már az első pillanattól magukkal rántanak egy titokzatos, árnyékos erdőbe, ahol minden lélegzetvétel mély és eredendően titokzatos. A hangulat nem baljós, hanem melengető, kellemes. Ott akarok lenni. Ez a parfüm nem egyszerűen egy illat – inkább egy elixír, amely a sötét csábítást és a rejtett vágyakat öleli magába. Az ámbra és a keleties jegyek lágyítják ugyan a pacsuli vad szívét, de nem tompítják annak mélyről jövő erejét. Afrodiziákum, amely nemcsak másokat, de önmagunkat is elbűvöl. Ez a parfüm nem való a könnyű illatok kedvelőinek, még a kellemessége ellenére sem. Az erőteljes, határozott karakterek fogják otthonosan érezni magukat benne. Fás, földes, balzsamos illat, mely vaníliában és ámbrában teljesedik ki. Klasszikussága folyton azt súgja már ismerjük egymást, találkoztunk már…pedig elképzelés sincs hol. Egy igazi varázslatot zárt be a 90-es években alapított Blancheide a szelencébe. A római származású Pierre Stephane Rubis tapasztalata és szenvedélye szülte a Supreme Patchouly-t. Alkotásai a finom alapanyagok és az érzéki keverés iránti elkötelezettségével tűnnek ki, ahol az illatok gyakran provokatívak, de mindig kifinomultak. Pont mint ez is.
Az illat uniszex, de megmagyarázhatatlan kellemessége miatt inkább az intenzív, egzotikus, mégis elegáns illatokat kereső nők körében lesz sikeresebb. Rajtuk mindenképpen atombomba. Férfiakon leginkább akkor fog jól állni, ha éppen ahhoz van kedvük, hogy nagyon kedves, kellemes társaságot szeretnének nyújtani egy atyai ölelés kíséretében. Hűvösebb időkben jobban működik. Felfújása kizárólag pacsuli kedvelőknek ajánlott. Nekik viszont eléggé határozottan, mert bizony a legjobbak egyike…