Leírás és Paraméterek
A férfinak a magaviseleten és a megjelenésen túl elegáns parfümre is szüksége van! A klasszikus elegancia mindig is etalon volt, és soha nem veszíti el értékét. Giovanni az, aki egyesít és egyensúlyt kínál a Ménage à Trois hármasában. Az illat az első pillanatoktól pezsgő, gyönyörű fás, meleg és erős, valamint megjeleníti egy férfi egész életen átívelő evolúcióját, a születéstől az ősz hajszálakig.
Vélemények
Írja meg véleményét!
2025. 09. 03.
Flavius Călaj, ő az origó egyenesen Giovannihoz, ugyanis a román Ménage à Trois Parfums brand mögött ő áll. Egyelőre három illatkép alkotta személyazonosságok elevenednek meg elgondolásában, akik Anne, Christine és Giovanni névre hallgatnak.
Hogy mit mondana most Giovanni? „Non ci ricordiamo dei giorni, noi ci ricordiamo dei momenti.”
Azaz, nem a napokra emlékszünk, hanem a pillanatokra. De lássuk ki is ő valójában.
A férfi belépett, és azonnal megállt a levegő. Az emberek önkéntelenül is felé fordultak – volt benne valami megfoghatatlan erő, amitől még a legmagabiztosabbak is elbizonytalanodtak egy pillanatra. Nem tett semmit, csak ott állt, mégis mindenki tudta: ez az ember más.
Mikor ismét megmozdult a levegő körülötte, az első fuvallatban az ózonos frissesség mélykék égboltként a tenger sóját csepegtette színes, gyümölcsös fellegeiből az ámuló népre. A friss citrusosság és a mangó édeskés, de éretlenül zöldes kompozíciója vezették fel Giovannit, aki mosolyogva, de megnyerő komolysággal és rezzenéstelen arccal lépkedett az emberek között. Látszott, hogy tisztában van azzal, hogy a figyelem kellős közepén áll. Élvezte.
Majd lépett egyet ismét, és az illat változott. A kardamom fűszeres selyme simított végig az érzékeken, lágyan, de határozottan, ahogy egy tapasztalt férfi kéz érinti meg a női vállat. A rózsa bársonyos édessége buja és csábító, míg a feketeribizli enyhén savanykás gyümölcsössége játékosan megborzongatta a gerincet. A szantálfa pedig stabilan és mélyen nyugodott mindezek alatt, mintha csak azt súgná: “Ne félj. Minden rendben van.” Egyedül a többi férfi aggódott, mert a Hölgyek szeme már nem értük csillant fel vágyakozva.
Giovanni megállt egy pillanatra, az illat a mozdulatlanságot kihasználva még mélyebbre ereszkedett. A texasi cédrus füstös árnyalata próbálta uralni a teret, férfiasan és szilárdan, mintha évszázados erdők fa monstrumai magasodnának mindenki fölé. A pacsuli sötét, földes tónusa és a pézsma forró, érzéki vibrálása úgy kezdte körbefonni a jelenlévőket, mintha a végzet legelegánsabb démona bújt volna elő föld alatti bugyrából, békés elfogadásba taszítva mindenkit a ténynek, hogy itt most ő diktál. A tömjén misztikus aromája közben halkan szállt fel, mint egy ősi ima a magasba, míg a tölgyfazuzmó zöldes, kesernyés érintése az erdő mélyét idézte.
Giovannival együtt az idő is megállt, a pillanatok egymásba olvadtak, a tengeri jegyek sós, friss fuvallata simított végig újra az arcokon. Az ámbra mély, balzsamos lágysága elringatta a gondolatokat, míg a nedves föld nyers, sötét illata emlékeztetett arra, hogy az élet ciklikus: születés, elmúlás, újrakezdés.
Giovanni nem csak egy férfi volt a tömegben. Ő volt az erő és az elegancia tökéletes egyensúlya, aki úgy haladt keresztül a termen, mintha világokat egyesítene egyetlen mozdulattal. Az emberek nem tudták eldönteni, hogy az illata vagy a jelenléte az, ami ennyire megfoghatatlan – de egy biztos: amikor elhaladt, mindenki pontosan tudta, hogy egy különleges momentumnak voltak tanúi.
Hogy mit mondana most Giovanni? „Non ci ricordiamo dei giorni, noi ci ricordiamo dei momenti.”
Azaz, nem a napokra emlékszünk, hanem a pillanatokra. De lássuk ki is ő valójában.
A férfi belépett, és azonnal megállt a levegő. Az emberek önkéntelenül is felé fordultak – volt benne valami megfoghatatlan erő, amitől még a legmagabiztosabbak is elbizonytalanodtak egy pillanatra. Nem tett semmit, csak ott állt, mégis mindenki tudta: ez az ember más.
Mikor ismét megmozdult a levegő körülötte, az első fuvallatban az ózonos frissesség mélykék égboltként a tenger sóját csepegtette színes, gyümölcsös fellegeiből az ámuló népre. A friss citrusosság és a mangó édeskés, de éretlenül zöldes kompozíciója vezették fel Giovannit, aki mosolyogva, de megnyerő komolysággal és rezzenéstelen arccal lépkedett az emberek között. Látszott, hogy tisztában van azzal, hogy a figyelem kellős közepén áll. Élvezte.
Majd lépett egyet ismét, és az illat változott. A kardamom fűszeres selyme simított végig az érzékeken, lágyan, de határozottan, ahogy egy tapasztalt férfi kéz érinti meg a női vállat. A rózsa bársonyos édessége buja és csábító, míg a feketeribizli enyhén savanykás gyümölcsössége játékosan megborzongatta a gerincet. A szantálfa pedig stabilan és mélyen nyugodott mindezek alatt, mintha csak azt súgná: “Ne félj. Minden rendben van.” Egyedül a többi férfi aggódott, mert a Hölgyek szeme már nem értük csillant fel vágyakozva.
Giovanni megállt egy pillanatra, az illat a mozdulatlanságot kihasználva még mélyebbre ereszkedett. A texasi cédrus füstös árnyalata próbálta uralni a teret, férfiasan és szilárdan, mintha évszázados erdők fa monstrumai magasodnának mindenki fölé. A pacsuli sötét, földes tónusa és a pézsma forró, érzéki vibrálása úgy kezdte körbefonni a jelenlévőket, mintha a végzet legelegánsabb démona bújt volna elő föld alatti bugyrából, békés elfogadásba taszítva mindenkit a ténynek, hogy itt most ő diktál. A tömjén misztikus aromája közben halkan szállt fel, mint egy ősi ima a magasba, míg a tölgyfazuzmó zöldes, kesernyés érintése az erdő mélyét idézte.
Giovannival együtt az idő is megállt, a pillanatok egymásba olvadtak, a tengeri jegyek sós, friss fuvallata simított végig újra az arcokon. Az ámbra mély, balzsamos lágysága elringatta a gondolatokat, míg a nedves föld nyers, sötét illata emlékeztetett arra, hogy az élet ciklikus: születés, elmúlás, újrakezdés.
Giovanni nem csak egy férfi volt a tömegben. Ő volt az erő és az elegancia tökéletes egyensúlya, aki úgy haladt keresztül a termen, mintha világokat egyesítene egyetlen mozdulattal. Az emberek nem tudták eldönteni, hogy az illata vagy a jelenléte az, ami ennyire megfoghatatlan – de egy biztos: amikor elhaladt, mindenki pontosan tudta, hogy egy különleges momentumnak voltak tanúi.