Francesca Bianchi The Mariner’s Rhyme Extrait de parfum 30ml
Ár:
47.500 Ft
(37.402 Ft + ÁFA)
| Átlagos értékelés: |
(1)
|
| Szállítási díj: | Ingyenes |
| Elérhetőség: | Raktáron |
|
Fejillat: Bergamott, Grapefruit, Ózonos jegyek, Levendula, Elemigyanta
Szívillat: Narancsvirág, Írisz Alapillat: Ambergris, Tölgymoha, Pézsma, Pacsuli, Tömjén *Állati eredetű összetevőt nem tartalmaz. |
|
Leírás és Paraméterek
A Francesca Bianchi számára oly kedves animális-púderes téma ebben az alkotásban is visszatér, azonban sokkal visszafogottabban és finomabban. Ebben a kompozícióban az animális érintést az enyhén sós cetámbra, az ambergris aromája adja. Korábbi parfümalkotásaitól határozottan megkülönbözteti a belülről áradó, áttetszően ragyogó fényesség.
Francesca tengerhez fűződő kompozícióját számos kulturális alkotás is inspirálta, melyek különösen közel állnak hozzá. A parfüm neve Samuel Taylor Coleridge angol költő 1798-ban írt „The Rime of the Ancient Mariner” című sötét, drámai versének címéhez kapcsolódik, melyet többek között az Iron Maiden (angol heavy metal zenekar) is feldolgozott.
Francesca inspiráció gyanánt megemlíti a King Crimson (angol progresszív rockegyüttes) 1971-ben megjelent Islands című albumáról a titokzatos, szuggesztív, kísérletező módon magával ragadó instrumentális „Sailor’s Tale” dalát is.
A parfüm egyrészt friss, áttetsző uniszex, másrészt sűrűre strukturált, kifejezetten erős illat. A citrusos és ózonos nyitány élénk és modern karakterrel bír, amit az éles aldehidek erősítenek meg. A tengeren vagyunk, de a háttérben érezhető a szárazföld felől érkező gyengéd narancsvirágillat. A sós ambergris és a tölgymohához társuló aldehidek az osztriga kagylója és a tenger illatát idézi fel bennünk.
Az írisznek köszönhetően az ózon akkord sűrűbb és opálosabb kompozícióvá fejlődik, majd az elemi gyanta és a tömjén hatására misztikus, szinte szakrális karaktert kap a leszáradásban.
Vélemények
1 értékelés
Írja meg véleményét!
laszlo zoltan kovacs
|
2024. 04. 19.
rögvest élesen fémes pengék sebzik fel bőrünket, áttetszően friss, viharos tengeri széllökések által hozott illatok ózonbuborékba zárva… mindemögött valami roppant titokzatos mélység ígérete riogatja érzékeinket.
igen indításként letaglóz pár perc erejéig egy tipikus óceánillat, de ami utána jön, az megrengeti a mélytengeri világot, hiszen megkapjuk a számomra eddig leghitelesebb sós aromát, egy egészen megdöbbentő csavarral a mélyében.
az ózon akkord, erőteljes sűrű, vajas írisszel és kesernyés citrusokkal kecsegtetve kifejezetten sós ambergris hatást idéz, egy dermesztően hideg vízalatti sziklabarlangba zárva az aldehidekkel megfagyasztott narancsvirág és a neroli aromaanyagait.
gyöngyözően hideg levendulával átitatott csillogó sókristályokkal kevert verejték csorog le a sziklák faláról a tintás mélységbe ömölve. igen! tintás! (kisjánykám felsikolt mámorában), mindeközben egy pillanatra feldereng az SHL Mortal Skin-jének egy akkordnyi villásnyelvű marása is. és ez még csak a kezdet!
mert közelg valami édesdedség? háttérvaníliás sós tengervízbe dekantált rum mámorító negédessége tán? vagy rumostea? rummal átitatott viharvert uszadékfa? igazi talány mivégre is… vagy csak valami játszi íriszvirágosság selymes szelídsége és nemes púderessége téveszti meg érzékeinket?
egyik pillanatról a másikra a tenger-illatjegyek csupán olfaktórikus háttérré transzformálódnak, hogy kiemeljék az írisz egyre nedvesebb tündöklését, ami nem földes már, nem krémes, hiszen kiszáradt bőrparavánra megfeszítve kárpitozták mutáns gyöktörzsét.
vízre bocsátott, ezüstösen csillogó, jéghideg gyöngyházfényű bőr, szalmamézzel viaszkolt nárciszcsokorral megkoronázva egy baljóslatú Caravaggio-festmény keretébe feszítve. UHHH
Tengeri chypre? Az! Mely magában hordozza egy tengerész esszenciáját? Nem! Illetve nem orroltam még élő matrózt… a művésznő drámai kulturális inspirációitól eltekintve (olvashatók a honlapon), az egész életén át a zord habok közt utazó tengerész + meggyilkolt albatrosz (nem mellesleg az összes matróz kinyiffant a hajón) története azért elég megkapó, a mese mindenesetre elég szürreális, érdemes utána olvasni!
igen indításként letaglóz pár perc erejéig egy tipikus óceánillat, de ami utána jön, az megrengeti a mélytengeri világot, hiszen megkapjuk a számomra eddig leghitelesebb sós aromát, egy egészen megdöbbentő csavarral a mélyében.
az ózon akkord, erőteljes sűrű, vajas írisszel és kesernyés citrusokkal kecsegtetve kifejezetten sós ambergris hatást idéz, egy dermesztően hideg vízalatti sziklabarlangba zárva az aldehidekkel megfagyasztott narancsvirág és a neroli aromaanyagait.
gyöngyözően hideg levendulával átitatott csillogó sókristályokkal kevert verejték csorog le a sziklák faláról a tintás mélységbe ömölve. igen! tintás! (kisjánykám felsikolt mámorában), mindeközben egy pillanatra feldereng az SHL Mortal Skin-jének egy akkordnyi villásnyelvű marása is. és ez még csak a kezdet!
mert közelg valami édesdedség? háttérvaníliás sós tengervízbe dekantált rum mámorító negédessége tán? vagy rumostea? rummal átitatott viharvert uszadékfa? igazi talány mivégre is… vagy csak valami játszi íriszvirágosság selymes szelídsége és nemes púderessége téveszti meg érzékeinket?
egyik pillanatról a másikra a tenger-illatjegyek csupán olfaktórikus háttérré transzformálódnak, hogy kiemeljék az írisz egyre nedvesebb tündöklését, ami nem földes már, nem krémes, hiszen kiszáradt bőrparavánra megfeszítve kárpitozták mutáns gyöktörzsét.
vízre bocsátott, ezüstösen csillogó, jéghideg gyöngyházfényű bőr, szalmamézzel viaszkolt nárciszcsokorral megkoronázva egy baljóslatú Caravaggio-festmény keretébe feszítve. UHHH
Tengeri chypre? Az! Mely magában hordozza egy tengerész esszenciáját? Nem! Illetve nem orroltam még élő matrózt… a művésznő drámai kulturális inspirációitól eltekintve (olvashatók a honlapon), az egész életén át a zord habok közt utazó tengerész + meggyilkolt albatrosz (nem mellesleg az összes matróz kinyiffant a hajón) története azért elég megkapó, a mese mindenesetre elég szürreális, érdemes utána olvasni!