Blog
A parfümök és az illatok művészi kontextusban való elemzése során blogbejegyzésünk első részében 1970-ig jutottunk, amikor Dieter Roth svájci/izlandi művész az elfolyósodó sajtok illatos versengését rendezte meg egy Los Angeles-i galériában, mely mondanom sem kell, osztatlan sikert aratott a fintorgó amerikai közönség soraiban.
Az őszi időszak, a keresztény mindenszentek (All Hallows), az üdvözült lelkek, az elkárhozott lelkek, és a tisztuló lelkek ünnepe. A kelta eredetű halloween, az őszi napforduló, a Samhain, vagyis a „nyár vége” ünnepe, amikor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt. Az emberiség kultúrtörténetében kisebb- nagyobb eltérésekkel egy dologban megegyezik, hogy ekkor emlékezünk elhunyt őseinkre és szeretteinkre. A ködös, borúsan derűs évszak, a vörösbe hajló természet, a rövidülő nappalok súlya és a sötétség ránk nehezedik. De már a kora-középkori germán teutonok is tudták, hogyan törjék meg e sötétség hatalmát: Gyertyafénnyel, tánccal, étellel, emlékezéssel és illatokkal! Nem hiába mutattak be szinte minden kultúrában illatáldozatokat.
Az „Aqua” kifejezés az illatokra, a parfümre, a márka lényegére vonatkozik. A Qualia meghatározza, hogy kik vagyunk, és hogyan használjuk minden érzékszervünket a világ értelmezésére, amelyben élünk.Az Aqualis tehát magának a tapasztalatnak a természetét képviseli. Míg az érzékek feltérképezik a világról alkotott tapasztalatunkat, egy gondosan kiválasztott illat élesen uralja és felemeli a hangulatot, kézzelfogható, de mérhetetlen módon, amit csak tapasztalhatunk.
Most képzeljük el ugyanezt a sáfrány esetében. Mert adott ez a gyönge testű, a földből épphogy csak szárba szökkenő, lilás színű szirmokat pattintó növény, amely az avatatlan szemnek csupán a „Jé, virág!” élményét nyújtja, miközben a szirmok a teremtés egyik legnemesebb és legbecsesebb fűszerét rejtik.
mellőző keverékkel lesz dolgunk, de nem!
