A kezdők szerencséjétől a niche világ elitjébe – 2. rész
Angela Ciampagna nemcsak a nevét viselő parfümház tulajdonosa, hanem a Label mögött is ő áll. Az olasz parfümőr-üzletasszonnyal készített interjúban szóba kerül egy apai notesz, a milánói kezdetek, a tenerifei kiteljesedés és egy ájulásközeli velencei élmény is.
– Tudnál kicsit többet mesélni arról, hogy mikor és miként lettél vállalkozó mint parfümőr?– Ez egy hosszú egyben csodálatos történet, amely magában foglalja az első parfümkészítő laboratóriumunk, a Label létrejöttét. A Label megalapításakor már harminchárom éves voltam. Voltaképpen kimondhatjuk, hogy nem vagyok hagyományos értelemben vett tudós személy. Viszont tudásomat nem csak önképzés során szereztem. A parfümök előtt a reklámiparban töltöttem be elég magas pozíciót. De közben folyton foglalkoztam a parfümökkel, például jómódú milánóiaknak készítettem olfaktorikus portrékat. Idővel hátragytam a reklámipart, amelynek rengeteget köszönhetek. Ezek után vidékre költöztem férjemmel, Enrico Maraffinóval, aki a Label parfümház társalapítója. Enrico nem csak tökéletes üzleti partner, de atomfizikai tanulmányai során szerzett szakmai tapasztalata lehetővé tette, hogy a Label alapköveit a tudományok biztos talaján helyezzük el. Néhány évvel később képesek voltunk a modern és hatékony technológiát összehangolni a régi és hagyományos módszerekkel, ami hatalmas ritkaság. Az illatanyag-választékunk rendkívül egyedi, így az alkotásaink soha sem hétköznapiak. Nem mellesleg volt lehetőségünk lepárlási technikákat elsajátítani egy olyan olasz aromaháztól, amely alkoholos italokhoz és ételekhez készít illatokat. Próbáljuk minél több oldalról megközelíteni ezt a szakmát. Így aztán egy parfümőr az élete végéig tanul. Elvégre, ha szereted, amit csinálsz, akkor sosem kell dolgoznod. Attól tartok, hogy megint édesapámat idéztem…
– Mi volt az első illat, amit megalkottál? Mutasd be, kérlek.
– Az első összetett illatomra tökéletesen illett a mondás, miszerint „a kezdők szerencséje”. Egy enteriőrillat volt, klasszikus keleti kompozíció, bársonyos, lágy és fás, a szecsuáni bors és az indiai kardamom csodálatos fűszeres akkordjával. Nyilván nem mindig volt ilyen szerencsém, sok mintát kidobtam a kukába, és néha demoralizált, hogy nem tudtam elérni egy bizonyos hatást. De mint minden munkánál, általában időre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy valami jót fel lehessen építeni.
– Vannak-e konkrét előnyei, hátrányai, ha nő a cégtulajdonos?
– Sosem adódott problémám abból, hogy vállalkozó nő vagyok. Ha professzionális a hozzáállásod, akkor a partnerek is így viszonyulnak hozzád. Én személy szerint mindig embernek, és nem férfinak vagy nőnek tartottam magam. Szerintem az emberben nem a nem a fontos, hanem az, hogy mennyire méltó a tiszteletre. A szellemi tőke nem függ az ember nemétől.
– Mik a szaglással kapcsolatos első emlékeid?
– Két ilyen csodálatos emlékem van. Az egyik a lonc napfényes, mézédes illata. Ez egy púderes vaníliaaromát árasztó növény. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor Pescarába mentem meglátogatni a nagymamámat, kimentem a kertjébe, és kinyújtottam a karomat a drótkerítés fölött amennyire csak tudtam, hogy elérjem a szomszéd loncbokrát, hogy »ellopjam« a varázslatos virágának az illatát és nektárját. A másik meghatározó olfaktorikus emlékem élénken él bennem, egy felejthetetlen illatcsokor, amely hirtelen csapta meg az orromat egy régi velencei rezidencia bejáratánál: szárított virágok, méhviasz a tizenkilencedik századi bútoron, por, a ház idős tulajdonosának indolos illata, majd az épületet körülvevő lagúna vizének a penészszaggal keveredő illata, amelyhez a keskeny csatorna szélén rothadó alga szaga csatlakozott. Ezeket együtt érezve tapasztaltam meg életemben először a Stendhal-szindrómát.
| Pszichoszomatikus állapot, mely szapora szívveréssel, ájulással, zavartsággal és akár hallucinációkkal is együtt jár. Akkor jelentkezhet, amikor valaki lenyűgöző szépségű régies tárgyakkal, műalkotásokkal vagy jelenségekkel találkozik. |
|---|
– Szerinted mitől lesz sikeres egy parfümőr?
– Ahhoz, hogy sikeres legyen, egy parfümnek innovációt, bátorságot, látnoki szellemet kell tartalmaznia, azt kell adnia a mának, ami hiányzik belőle. Egyszóval nem szabad átadnia magát a középszerűségnek. Rita Levi Montalcini mondta: „Az életben soha nem szabad meghátrálni, nem szabad átadni magunkat a középszerűségnek, hanem ki kell lépni abból a szürkezónából, ahol minden megszokás és passzív lemondás. Bátorságot kell gyűjteni a lázadáshoz.”
Angela Ciampagna FiFi-díjjal is büszkélkedhet
– Hogyan határozható meg, hogy melyik illatból lesz természetes illat? Hogyan tudsz ennyi nagyszerű parfümöt alkotni?
– Illatos nyersanyagokkal foglalkozni igazi kiváltság, és a varázslat ezzel kezdődik. Érezni, mi van az egyes aromás frakciókban, elképzelni, hová vezethet bennünket egy olfaktorikus vibráció, és fenntartani a varázslatot. Egy parfüm összeállításához a technika mellett érzékenység és kreatív lélek is kell. Nem könnyű röviden leírni, mi történik egy parfüm elkészítésekor. Sok szempontot figyelembe kell venni, és egyik sem elhanyagolható. Ezért olyan nagy erejű termék egy parfüm, mert művészet, tudomány, matematika, kémia, alkímia, filozófia, történelem, kultúra, pszichológia, marketing és őrület, azaz túl sok minden egyben, félig tökéletes egyensúlyban.
– Magadnak készítesz otthon illatokat?
– Igen, gyakran, de ezek nem igazi parfümök, inkább akkordok, alapok, kompozíciók, amelyeket hazahozok a laboratóriumból, hogy órákon át teszteljem és jobban megértsem őket, hogy megnézzem, jó-e az irány, illetve szükséges-e bizonyos aromás frakciókat jobban harmonizálni, amelyek azután a végső alaptinktúrát alkotják.
